Vincze Attila – Mőcsényi Mihály-díj 2023

Vincze Attila a hazai tájépítészet meghatározó innovatív alkotója. 33 éves munkássága a művészi, a mérnöki tevékenység, a civil kezdeményezések, a szabad oktatás, a tájművészet egyedülálló elegye. 1990-ben alapítója volt az első olyan tájépítész közösségből szerveződő irodának, amely nem az állami tervezőirodák nyomdokain haladt, hanem szabad iniciatívából, belső képzésen alapuló, együttműködő műhelyként működött.

Tervezési munkái a teljes tájépítész vertikumot felölelik. Megvalósult tájépítészeti alkotásai között megtalálhatók kis léptékű magán- és intézménykertek, magánbirtokok, települések zöldfelületi arculatának kialakítása, valamint szabad terek, több hektáros közterületek létrehozása is. Munkái az ember és a természet harmonikus viszonyát erősítik - természetesek, emberléptékűek, szociálisan érzékenyek. A táj és a település elválaszthatatlan összefüggését, kapcsolatát erősítő munkái a vidéki Magyarország megismerésének és értésének teljes vertikumáról árulkodnak. Falukép-megújítási tervek, borászatok és szőlőbirtokok, turisztikai fejlesztések, táj- és települési zöldinfrastruktúra kutatások példázzák ezt. A 2000-es évektől kezdődően munkásságának fókuszában a vidéki települések állnak. Célja a falukép-megújítási terveken keresztül, hogyan lehet a múlt rendszer városias hordalékától megtisztítani a falvak közterületeit. Ez egyfajta „láthatatlan tervezés”, amely során a települések elemi szépsége és történeti értékei megmutatkozhatnak, a lakosság környezethez való viszonyában pedig létrejöhet egy érték alapú paradigmaváltás. A 90-es években tájmegfigyeléssel, az ember, a táj és a természet viszonyának újraértelmezésével foglalkozott műhelytársaival együtt. Az ezredfordulót követően az élő fűzépítészet bemutatása, hazai alkalmazási lehetőségeinek feltérképezése felé fordította figyelmét. Országszerte számos fűzépítő kalákát szervezett. 2013 óta a biodiverz növénytervezés és a természet-közeli növényfelületek elterjesztése érdekében munkálkodik. Egyik első hazai képviselője a kortárs tájépítészet és növénydesign művészi-ökológiai szemléletÉnek, amely a tájépítészet új, fenntartható, az élő örökséghez és ökotudatossághoz köthető útját írja.

Oktatási tevékenységet a felnőttképzés különböző fórumain végzett: részt vett a tájgondnok képzés kísérleti kialakításában, természetismereti, tájismereti kurzusokat tartott számos helyen. 1998-től máig kurátora az Ars Topia Alapítványnak, amely a tájépítészet hazai és határon túli megismertetését és civil mozgalmát szervezi egyetemisták számára szervezett alkotótáborok (Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kalákák, Élő Fűzépítő Táborok, tájművészeti és természetművészeti akciók), hazai és nemzetközi kiállítások és konferenciák szervezőjeként, kiadványok, könyvek kiadójaként.

2012 óta elnöke a Magyar Tájépítészek Szövetségének, 2021 óta kurátora a Magyar Kertörökség Alapítványnak. Célja a tájépítészet társadalmi elfogadottságának és elismertségének, a hazai tájépítészet nemzetközi hírének növelése. Aktívan részt vesz a tájépítészetet, a zöldinfrastruktúrát érintő jogi környezet véleményezésében és a társszakmákkal való kommunikációban.